English / Magyar
Interjú Kleiber Mónika főorvos asszonnyal

Beszélgetéssorozatunk következő állomásának a klinikai labort választottuk, ebből az alkalomból Kleiber Mónika főorvos asszony válaszolt a kérdésekre.

  • A labor a klinika folyamataiban hol helyezkedik el? Hogyan képzeljük el a labort? Nekem laikusként először egy konyha jut róla eszembe…
  • Mi azt gondoljuk, hogy a labor az egy nagyon fontos diagnosztikai osztály. Itt a házon belül az igazgatóhoz tartozik, mint más diagnosztikai osztályok is. És az az érdekes szerintem az egészben, hogy egy laborosnak tulajdonképpen mindent kéne tudni, hiszen minden szakmából összejönnek az adatok. Persze nem tudunk mindent, de azért így van. Ezért a labor egy ilyen központi szerepet játszik, mert mindenhonnan jönnek az adatok és mindenféle adat.
  • Tehát itt csupa polihisztor dolgozik, akik mindenhez értenek?
  • Kéne, kéne… De itt összefutnak a szálak, és úgy kéne érteni,hogy lehetne, és ha így lenne, az nagyon jó lenne!
  • A tanulmányaik során az orvostanhallgatók mikor találkoznak a laborral?
  • Ez nagyon szomorú tény, hogy labor tanszék nincsen, van ugyan egy összefogó tanszék, a Patofiziológia, de tulajdonképpen labor gyakorlat nincsen. Időnként ugyan van rá példa, hogy diákokat küldenek a laborba. Ennek mi mindig nagyon örülünk, de ezek az időszakok mindig olyan rövidek és ritkák, és nem igazán van szervezetileg megalapozva. Ez sajnos azt jelenti, hogy az a fiatal kolléga, aki kikerül az egyetemről a laborról semmit nem tud.
  • Akkor itt helyben kell minden tudást elsajátítania.
  • Igen, helyben kell megtanulnia.
  • Hogyan lesz így valaki laboros? Véletlenül?
  • Nem lesz laboros. Ilyen, hogy laboros, hogy nincs is! Budapesten nincs ilyen irányú képzés. Szegeden, vagy Debrecenben más a helyzet, ott van elég erős tanszék. Ezzel kapcsolatban az az érzésem, hogy mögöttük sántikálunk. Ebben a tekintetben a budapesti képzés nem örvend dicsfénynek.
  • A klinika laborjában mindenesetre nagyon sok új gép van.
  • Igen, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jó a kapcsolatunk a cégekkel, így számunkra az újabb, vagy legújabb berendezések mindig elérhetők. Olyan probléma, hogy automata hiányában valamit nem tudunk elvégezni, olyan nincsen.
    Országszerte a laborosok, vagyis asszisztensek életkora 56 év, ami egyfelől jó is, hiszen mutatja, mennyire ragaszkodnak a szakmához, de azt is mutatja, mennyire kevés az utánpótlás. Most az utolsó időkben sikerült két fiatal munkatársat is felvenni, aminek nagyon örülök, úgyhogy nálunk most az egyensúly jó.
  • Most Önről kérdeznék néhány személyes dolgot…
  • Német vagyok. Azon belül, pedig berlini.
  • És mi vonzotta ide Budapestre?
  • Ide jöttem férjhez. A klinikán ’83 óta dolgozom.
  • Hogyan esett a választás a laborra?
  • Amikor Magyarországra kerültem, akkor még rosszul tudtam magyarul. És egy olyan helyzetben, ahol mondjuk a beteg bizalmát kell elnyerni, silány dolog, ha az ember dadog. Ezért arra gondoltam olyan szakmát választok, ahol keveset kell beszélni.
  • Most arra kérem, hogy válasszon ki egy kollégát, akivel majd folytatni fogjuk a beszélgetéssorozatot!
  • Kolléganőmet, Szőke Dominikát választom.
  • Köszönöm a beszélgetést.

Itt lehet hozzászólni !