English / Magyar
Szőke Dominika doktornővel beszélgettünk…

Riport sorozatunk következő állomásaként Szőke Dominika doktornővel beszélgettünk, aki elárulta, hogy miért választotta végül a labort, és mihez kezdene a ha megnyerné a főnyereményt a lottón.

  • Miért lett laboros, miért pont a labort választotta?
  • Nálunk akkoriban az egyetemen- Szegedre jártam egyetemre- nem volt ilyen tantárgy, hogy labor. Ötödévben választani kellett egy speciálkollégiumi tantárgyat és én a labordiagnosztikát választottam. Nagyon érdekes volt a kurzus, tetszett, ahogyan a professzorasszony rávezetett bennünket arra, hogy hogyan lehet az addig megszerzett hatalmas lexikális tudást logikus, szintetizáló tudássá fejleszteni: végre megértettem az értelmét a sok tanulásnak. Ráadásul a laboroskodást már gimnáziumban megszerettem, hiszen kémia tagozatos osztályba jártam, és mindig is éreztem egy furcsa vonzódást a masinákhoz. Azóta sem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam. Egyetlen hátránya van csak ennek a pályának, és ez a fizetés. Ha a családom nem tudna támogatni, akkor sajnos ebből a bérből nem tudnék megélni.
  • Ám ezzel együtt mégis érdekes ez az élet, nem?
  • Hát igen, nagyon szeretem. Amikor befejeztem az egyetemet, a Pécsi Egyetem keretein belül kerültem be a rezidensi rendszerbe, és Sopronban kezdtem el dolgozni. Közben folytattam az egyetemi életet is, hiszen már hatodévben, Szegeden elkezdtem egy posztgraduális képzést, és végül a Nyugat-Magyarországi Egyetemen diplomáztam orvos-közgazdász és egészségügyi menedzser szakokon. A labororvosi rezidensi képzés során volt egy tudományos félév, azt Pécsett töltöttem egy molekuláris genetikai kutatólaborban, és nagyon megtetszett az ottani munka. Úgy láttam, hogy a kutatás nagyon izgalmas és egyben hasznos dolog, ezért ahogy letelt a rezidensi két év félbeszakítottam a szakorvosi képzést, és felvételiztem nappali tagozatos PhD hallgatónak. Feljöttem Budapestre, és a II. sz. Belgyógyászati Klinika egyik kutatólaborjában csináltam meg a PhD-t. Amikor letelt a három év, akkor jöttem ide a Kútvölgyibe, mert keresnem kellett egy labort, ahol folytathatom a szakorvosi képzésemet. A szakvizsgára, amely decemberben volt, és őszintén megvallva nagyon nehéz volt, már itt, a Kútvölgyi Központi Laboratóriumában készültem fel.
  • Gyakorlatilag az összes vizsgáztatót ismerik…
  • Gyakorlatilag igen. Magyarországon, nagyon kicsik az egyes orvosi szakmák, a laboros meg főleg, nagyon kevesen vagyunk labororvosok, szinte mindenki ismer mindenkit. Évente kétszer van szakvizsga, ilyenkor 5-6 ember vizsgázik, és általában egy sajnos megbukik. Nagy ez az arány, és nagyon féltem, hogy nehogy én legyek az, mert az roppant kellemetlen lett volna. De szerencsére nagyon jól sikerült a vizsgám.
  • Ha megnyerné a lottó ötöst, mit kezdene vele? Mit szeretne a labornak, és mit venne magának belőle?
  • A labornak úgy gondolom újabb gépekre jelenleg igazából nincs szüksége, lehetne természetesen néhány új vizsgálatot bevezetni, de inkább arra fordítanám a pénzt, hogy gördülékenyebben menjen a dolog, hogy ne kelljen minden hónapban azért küzdeni, hogy az ember megvehesse a reagenseket meg az egyéb, a munkához és a megfelelő munkakörülmények biztosításához szükséges anyagokat. Na és természetesen az itt dolgozók bérének európai szintűvé tételére fordítanám…
    Hét hónapot voltam egy gyakorlaton Bolognában, egy igen nagy laboratóriumban, és két hetet Pármában is eltöltöttem, így nagyjából látom, hogy Nyugat-Európában hogy mennek ezek a dolgok. Gépek és a technológia szempontjából ugyanolyan szinten vagyunk, ebben nincs jelentős eltérés, a nagy különbség inkább abban van, hogy itt nálunk milyen keveset keres az ember…
    Hogy magamnak mit szeretnék? Hát, ha nyernék, egy ideig nem dolgoznék, elmennék egy világkörüli útra, aztán azt hiszem, hogy visszajönnék dolgozni, mert anélkül nagyon unalmas lehet, és hát persze vennék egy szép házat is! Csak csupa szokásos dolog…
  • Kitől kérdezne, és mit?
  • Kollai doktortól kérdezném, hogy miért növesztett szakállat.
  • Köszönöm a beszélgetést.