English / Magyar
Villáminterjú Ondrejka Pál professzorral

Beszélgetés a hivatásról, családról a professzor úr hatvanadik születésnapja alkalmából.

  • Professzor úr, hogy van?
  • Köszönöm szépen, ahogy lehetek. Jól. Egészségileg jól. Aztán azokhoz a körülményekhez képest, amik között dolgozunk, az persze nem olyan jó…
  • Arra lennék kíváncsi, hogy mi indította el az orvosi pályán?
  • Elsősorban a szülői példa. Az én édesapám szintén orvos volt, édesanyám műtősnő, így én akarva akaratlanul, eszmélő koromtól kezdve otthon csupa olyan dologgal találkoztam, amik ide vezettek. Ők mindketten egészségügyben dolgoztak, ráadásul egy munkahelyen, ráadásul itt a Kútvölgyiben. Az életemben nyílegyenes út vezetett a medicina felé. Kérdés sem volt soha egy percig sem, hogy én ne orvos legyek.
  • Pedig éppen ez lett volna a következő kérdésem! Nevezetesen, hogy mi lett volna, milyen foglalkozást választott volna még magának az orvosin kívül?
  • Megmondom őszintén, fogalmam sincs! Arra eszmélek, hogy egész kicsi gyermekkoromban, talán fölmerült, hogy csillagász, vagy olyasmik, amik hasonlóan rejtelmes dolgok az emberek számára. De ezek mind csak ilyen komolytalan kilengések voltak, tulajdonképpen kezdettől fogva orvosnak készültem..
  • A tanárai közül kire emlékszik szivesen?
  • Igazából életem minden szakaszában volt néhány nagyon kedves tanárom.
    Nagyon jól emlékszem az általános iskolai alsó tagozatos tanárnőre, Koppány Irénke nénire, aki éveken keresztül foglalkozott velünk, velem ráadásul kiemelten, mert az írásom mindig is hagyott kívánni valót maga után.
    A gimnáziumban volt egy emblematikus osztályfőnökünk, aki egy igazi európai koponya volt. Latin, magyar és történelem szakos tanár volt, és nagyon nagy hatással volt az egész osztályra. Mást ne mondjak, mi huszan érettségiztünk abban az osztályban, ami egyébként a Bolyai Gimnáziumban volt, és a húszból öten lettünk orvosok, ami különösen sok volt abban az időben, amikor nem volt könnyű bekerülni az egyetemre. De tulajdonképpen mind a húsz volt osztálytársam egyetemet végzett később, ami nem kis részben neki köszönhető.
  • Azt hallottam, hogy ön vajszívű…
  • Milyen?-elneveti magát.
  • Vajszívű, de ezzel együtt nagyon eredményesen tárgyal akkor, ha például, új műszerek beszerzéséről van szó.
  • Hát nézze, én nem az a típusú vezető vagyok, aki könyörtelen fegyelmet tart, inkább azt szeretem, ha a kollégáim partnernek tekintenek és én is annak tekinthetem őket. Valamint, ha egy klinika önmagától, természetes úton megy, és nem kell mindent a főnöknek elrendezni. Ez sok szempontból sikeres. Vannak bizonyos helyzetek, amikor egy erőszakosabb, vaskezű főnök jobb lenne, de hát én már csak ilyen vagyok.
    Úgy érzem, hogy az utóbbi időben, 2001 óta vezetem ezt a klinikát, hogy ennek a módszernek megvannak az előnyei, és én több előnyét látom, mint hátrányát.
  • Szabadidejében mivel foglalkozik szivesen?
  • Szeretek utazni, világot látni, sportolni, ezek közül a biciklizés és a tenisz, amit már régóta és rendszeresen űzök, valamint télen a sízés. Ami még szabadidő marad, azt a családdal töltöm, van egy három éves unokám, és már úton van a második is! Ez pedig elég sok elfoglaltságot jelent különösen hétvégéken. Ami pedig még ezen felül marad idő, azt a zene, koncertek, és könyvek töltik ki. Zenében a jazz áll hozzám közel, itt a szobámban állandóan be van kapcsolva a rádióadó, ahol ez a fajta muzsika szól. Egyébként két fiam van és a kisebbik, zenész, dobos egész pontosan. Persze kőkemény rockzenét játszó együttes tagja, ma már ugyan nem ez a kedvencem, de rendszeresen eljárok meghallgatni őket, és azt is élvezem.
    A könyvek közül elsősorban a kellemes, kikapcsolódást nyújtó fiction irodalom, ami elsősorban le tud kötni, mert amikor az ember fáradtan arra vetemedik, hogy olvasson, inkább a könnyebb műfajú dolgok tudják elszórakoztatni.
    Nagyon szeretem a képzőművészetet és az ezzel kapcsolatos írásokat, akár regény formájában is.
  • A járóbeteg osztályon lévő kis kiállítás, hogy tetszik?
  • Hát ott elég régen voltam utoljára, de szeretem azt a kiállítást, amit láttam néhány hónappal ezelőtt, az nagyon tetszett. Olyannyira tetszett, hogy egy képet meg is vettem. Nem tudom, hogy azóta cserélték-e a képeket, de majd lemegyek és megnézem!